Nagyon rég írtam már...pedig ezt a napot le akartam írni mindenképp, így kénytelen leszek az emlékeimre hagyatkozni....de előtte egy kis bevezető :)
Kedves barátaink eljöttek hozzánk négyen pár napra. Nagyon jó volt, feldobták a hangulatot, a gyerekeknek is jó volt egy kis változatosság, új arcok (a miénket már biztos nagyon unják :))
Szóval ez a nap egy városnézős frankfurti napnak indult...
Kezdődött azzal, hogy induláskor utolsónak kilépve becsaptam az ajtót, és nem értettem, miért nem tudom bezárni...sem kinyitni. Ekkor már gyanús volt, kiderült, hogy Norbi kulcsa belülről benne maradt :(
Szóltunk a tulajnak, hogy mi a helyzet...hát egyik ajtó bukóra nyitva volt,a sógora felmászott valahogy, és nagy nehezen bepattintotta (a biztonsági ablakot), és bemászott! Kinyitotta szépen belülről az ajtót :) A többiek a kocsi mellett vártak az indulásra :)
Sikeresen elindultunk...aztán sétáltunk, beültünk egy helyre inni, ahol a pincérnő inkább csinos volt, mint okos :) Itt nem volt különösebb gond, csak marha drága volt minden, na meg Hédi rázendített, meg is etettem, de hiába...úgyhogy kicsit sétálgatnom kellett vele.
Aztán sétáltunk..mi valahogy mindig lemaradtunk a 2 gyerekkel, és úgy éreztük, loholunk a többiek után :D Aztán Hédinek megint volt pár nagy ok nélküli (vagyis mi nem jöttünk rá, mi az oka) kiborulása, meg Emmának is, de nála rájöttünk, hogy éhes volt :)) Szóval mi egy idő után szóltunk,hogy haza mennénk, mert a két gyerekkel nem annyira élveztük ezt a városnézős dolgot, mert hol az egyik nyígott, hol a másik...
Jól van..elindultunka kocsihoz, ami kb. 30 perc gyaloglásra volt, azt sem tudtuk, hogy merre, próbáltuk a gps-sel belőni...közben persze hol Emma volt éhes-szomjas, nem akart gyalogolni, hol Hédi sírt a babakocsiban. Egyszer csak azt látom, hogy Norbi tolja előttem Hédit, a babakocsi a tolójára tett hátizsáktól megbillent és kiborult, Hédi meg a földre repült!!! Áááááá! Persze nem volt bekötve pont (amúgy mindig bekötjük).
Volt nagy ordítás, de szerencsére hamar abbahagyta, és hajszála sem görbült...de mi nagyon megijedtünk..aztán indulás tovább a kocsihoz...
Norbi kitalálta, hogy gyorsabb, ha Emmával mi a Majna parton megvárjuk őket, míg idehozzák a kocsit.
A Majna part árnyékos részén alig volt hely..tűzött a nap, de találtam egy talpalatnyi helyet a sóderen, letettem két zacsit, és leültünk Emmával, és vártunk Közben Emma éhes lett..nem volt nálam már semmi, csak bébiétel Hédinek. De egyet odaadtam Emmának, és jóízűen bekanalazta :)
Utána hívott Norbi, hogy égve maradt a kocsi lámpája, és lemerült az akksi! :( Gondoltam, mi jöhet még...aztán hívott később, hogy a törökök segítettek neki betolni, és úton vannak értünk.
Ezután igazából már semmi szörnyűséges nem történt, leszámítva, hogy én sem ettem szinte semmit aznap, úgyhogy gyorsan befaltam még a kocsiban egy bébiételt...egész jó sorsa van Hédinek, ezek a gyümölcsös bébiételek egész finomak :D
Ezt a napot azóta is emlegetjük....minden összejött akkor:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése